A találkozó előtt a csapatok Zavadszky Gábor valamint az egy hete elhunyt Nagy Béla emléke előtt tisztelegtek.
A mieink Kemenes-Balog, Botis, Tímár, Leandro-Bognár, Lipcsei, Tőzsér, Laczkó-Jovánczai, Bajevski összeállításban kezdték a találkozót, mégpedig támadó szellemben. Sorra harcoltuk ki a szögleteket, több helyzetet is kialakítottunk a vendégek kapuja előtt, ám értékesítenünk egyet sem sikerült. Ahogyan az várható volt, az MTK ezt követően magára talált, és a félidő további részében kiegyenlített játék folyt a pályán.
A szünetben Gellei Imre Szalai beállításával módosított a csapat szerkezetén, s ez a folytatásban döntőnek bizonyult. Együttesünk a korábbiakhoz képest is támadóbb szellemben folytatta, s bár a vnedégeknek is voltak helyzeteik, a mieink álltak közelebb a gólszerzéshez. A hajrában a csereként pályára lépő Csepregi buktatásáért Kassai játékvezető tizenegyest ítélt: Lipcsei állt a labda mögé, és értékesítette magabiztosan a büntetőt, megszereve csapatunknak ezzel a vezetést. A hátralévő idő olyan hangulatban telt, amely már rég uralkodott az Üllői úton. Szurkolóink felállva tapsoltak csapatunknak, amely teljesen megérdemelten nyerte 1-0-ra a 195.örökrangadót.