Góljainkat Tököli és Bartha szerezték az első félidő közepén, a hazaiak két fejesgóllal egyenlítettek.

Gellei Imre ezúttal a Kemenes - Bognár, Dragóner, Tímár, Balog - Szalai (Csepregi 67. p.), Lazic, Lipcsei, Laczkó - Bartha (Fitos 72. p.), Tököli összetételű csapatnak szavazott bizalmat. Mindkét csapat harcosan kezdett, de ez nem igazán hozott kapura veszélyes játékot egyik oldalon sem.

A félidő közepén aztán megszereztük a vezetést: Lipcsei jobboldali szabadrúgását Dragóner fejelte vissza, és a másik saroknál érkező Tököli szinte a földről csúsztatott két méterről a hazai kapuba (0-1).

Úgy tűnt, hogy gyorsan eldől a találkozó, hiszen öt perccel később ismét betaláltunk: Lipcsei kiugratása után Bartha helyezett szépen a hazai kapuba(0-2).

Ezután valamelyest feljöttek a kazincbarcikaiak, a 40. perc hozta a legnagyobb hazai helyzetet: Dávid ívelt az üres kapu felé, a visszafutó Dragóner azonban mentett.

Kétgólos előnnyel vágtunk tehát neki a második játékrésznek, amelyre egy sokkal veszélyesebb hazai csapat futott ki. A Kazincbarcika egyre jobban elhitte, hogy lehet keresnivalója a meccsen, pláne így volt ez az első hazai gól után: a sokadik veszélyes pontrúgás után Kovács fejelt a kapunkba a 64. percben (1-2).

Gyorsan eldönthettük volna azonban a meccset: pár perccel később Tímár öt méterről óriási helyzetben kapu fölé bólintott. A hazaiak tovább próbálkoztak, és ez végül újabb találattal járt: a 82. percben Dávid csúsztatott a kapunkba (2-2).

Kicsit később ébredtünk talán, hiszen ezután már hiába próbáltuk meg megszerezni a győztes gólt, nem sikerült harmadszor is bevenni a hazaiak kapuját. A találkozó tehát 2-2-es döntetlennel végződött. A mieink megnyert meccset engedtek ki a kezükből, de az is igaz, hogy a második félidőben a Kazincbarcika sokat tett azért, hogy kiegyenlítsen.